Ti most nem ennétek egy jó kis ázsiai kaját? Mert én iszonyatosan.. :) Nálunk itthon ázsiai menüt csakis a nagypapám készíthet, ez szent és sérthetetlen szabály. (Persze mama készíti neki elő az alapanyagokat és a tojásos rizsért is ő a felelős, na meg a mosogatásért.)

Ha viszont papának nincs az alkotáshoz kedve, minket pedig nem hagy nyugodni, hogy azonnal távol-keleti ízeket érezzünk a szánkban, akkor van egy hely, ahova imádunk menni. Ez a hely pedig a Sáo 哨.

De mielőtt elmondanám, hogy Beni megkóstolta-e a nyári tekercset, ismét az általános iskolai éveimről lesz szó, ahol az osztálytársam és egyben a legeslegjobb barátnőm Trang (nekünk csak egyszerűen Babi) volt. A mai napig jó érzéssel tölt el, ha arra gondolok, hogy suli után átmegyünk hozzájuk és teletömjük magunkat az isteni – szerintem ázsiai felmenők nélkül így elkészíthetetlen – rizzsel és egyéb finomságokkal, persze a kaja mellé szigorúan bömbölt a Baby Sisters, a Bestiák vagy a VIP. Babi nővére Phuong (nekünk akkor csak egyszerűen Fanni) felettünk járt és kiemelkedő volt az összes művészeti tárgyban. Emlékszem egyszer Babi hatására rajzolt nekem egy csendéletet, hát én akkor azt hittem, hogy bepisilek örömömben. A képet a mai napig őrzöm. Jól éreztem én, hogy Phuong tényleg tehetséges, mert aztán a MOME textil szakán is kiemelkedő művésznek bizonyult. Visszakanyarodva Babihoz, ő jelenleg Münchenben él, de amikor találkozunk, akkor a napjaink - minden túlzás nélkül - az evésről szólnak.

[caption id="" align="alignnone" width="2500.0"] Beni körül minden tárgy folyamatosa veszélyben volt...[/caption]

[caption id="" align="alignnone" width="2500.0"] A mosolyom ellenére rettegtem néha, hogy mikor landol a földön a virág, miközben a vázából diszkréten csordogál le a víz az asztalról.[/caption]

Phuong szerencsére maradt Budapesten és kedvenc hobbiját, a főzést ötvözte a művészi látásmódjával és két barátjával (Anh Tuan-nal és Song Wang Tao-val). Így született meg a Sáo 哨, ahol nem csak a hasunk, hanem a szépérzékünk is kényeztetik. Az étterem berendezése egyszerűen fantasztikus. A kalitkák, a padló, a tányérok. Mind egytől egyig óriási műgonddal válogatottak. A legtöbb berendezési tárgyat a három jóbarát saját maga választotta és hozta haza Vietnámból. A gyönyörű friss virágokat pedig Phuong szerzi be sajátkezűleg nyitás előtt. De mit sem érne a csodás atmoszféra, ha nem lenne brutál jó a konyha. Olyan különleges fűszereket és ízeket érzel egy-egy falat után, hogy nem tudod eldönteni melyikből kérj még egy adagot. Nekem az egyik favoritom a nyári tekercs, amit Phuong meg is mutatott, hogy hogy kell elkészíteni és ami még egy egészséges étrendbe is beilleszthető az összetevői miatt (szerencsére).

Phuong és Tao is szerepel a MENÜ II. kötetében, Phuong pont egy nyári tekercs receptet osztott meg benne.

[caption id="" align="alignnone" width="2500.0"] Phuong Beninek eléggé bejött.[/caption]

Meg a könyv is...

Benit teljesen megbabonázták a különböző házikészítésű üdítők (a kínai bazsalikomos volt a kedvence), na meg a padló. Legalább húsz percig azt nézte.. Tényleg gyönyörű, na de hogy ennyire … Megfordult a fejemben, hogy hívok egy szakembert és lerakatom én is a lakásban, hogy nagyobb nyugi legyen. A berendezés többi részétől viszont totál be volt zsongva, eléggé izgultam, hogy mikor tesz tönkre valamit, dobja le az evőeszközt, tépi meg a növényeket, borítja fel a díszként kirakott kávészemekkel teli tálat. Úgyhogy egy kis babapiskótával sikerült elterelni a figyelmét a rombolásról.

Annyira büszke vagyok Phuongra, hogy megvalósította az álmát és nem is akárhogy. Most, hogy anya lettem sokkal jobban figyelem valamiért a körülöttem lévő embereket (talán több időm van.. haha ez egy vicc volt) és jó látni, hogy sokan vannak, akik nem félnek váltani és belevágni valami újba. Az meg, hogy ilyen sikereket érnek el példaértékű. Persze, iszonyatosan sok befektetett energia szükséges ehhez, de mégis mennyire jó, hogy azt csinálják, amit szeretnek. Beni például most épp szintén önmegvalósít és játékokkal dobál, miközben csapkod és buborékokat fúj a nyálából. Ezt annyira nem értékelem perpill, de biztos lesz, amikor visszasírom, hogy újra ennyi idős legyen.

A Sáo szó amúgy egy madár neve és épp hallom is az ablakon keresztül beszűrődő madárcsicsergést, ebben a szép időben pedig bűn lenne tovább itthon ülnöm, plusz átokfajzat 1-et (Beni) és átokfajzat 2-t (Rumli) is ideje a levegőn lefárasztanom, mielőtt a lakásban egy ép tárgy sem marad, így a továbbiakban a helyről meséljenek Noya fotói.

Nyammmi!

Beninek csak a piskóta maradt.

Photo credit: Noémi Jánossy Photography