Lifestyle

Family

Discover

Lifestyle

Contact

Contact

Tippek a bölcsikezdéshez! Így könnyítsd meg a beszoktatást! – Bölcsi Trilógia II. rész


2018.már.08.

img_2014.jpg

Nálunk nem ment simán a beszoktatás. Nem úgy történt, ahogy pár mende-monda szerint, vagyis, hogy a gyerek bemegy, játszik és észre sem veszi, hogy ott vagy-e vagy sem.

 

Nálunk nagyon is igényelte, hogy bent legyek vele, hogy én játszak vele a bölcsis játékokkal, hogy az ölembe üljön, hogy az étkezéseknél mellé kuporodjak támogatólag az asztalnál stb. Az első „éles” napunkon, amikor már nem mehettem be vele a bölcsis szobába az elválásnál üvöltött, következő nap úgy kellett leszednie rólam a gondozóknak..

Ez a nehéz, anyai szívet facsargató korszak kb. nettó egy hétig tartott (a bruttó időt a közbeékelt betegségek miatti hiányzás eléggé megnövelte). Utána viszont jött az élesváltás. A saját lábán bement önszántából a terembe, visszanézett rám és integetett, két nap múlva meg már puszit is dobott a búcsúnál. :) Bent pedig – amíg nem voltam vele – aktívan játszott, evett, nevetgélt, jót aludt. Ettől a pillanattól kezdve nyugodtam meg én, és őszintén bevallva a lelkiismeretem is. Fejben (ésszel) már az eleje óta azt gondoltam, hogy a bölcsi az egy jó dolog, sokat fog tanulni, lesznek szociális skilljei, kinyílik előtte egy másfajta világ, de a szívemet megviselte, hogy be kellett csuknom az ajtót előtte, amikor üvöltött.

De minden jó, ha a vége jó, úgyhogy jöjjön pár tipp!

Nekünk ezek segítettek, hogy könnyebb és gyorsabb legyen a beszoktatási időszak:

  1. Minden napra egy meglepi! Mindig – a mai napig – úgy megyek Beniért, hogy viszek neki valami meglepit. Ez általában vagy egy tasakos gyümölcspüré, vagy keksz, müzliszelet stb. IMÁDJA! Megérkezem, a nyakamba borul és már mutat is nevetve a táskámra, jelezve, hogy készen áll a meglepire. :) Amikor reggel sírdogált, hogy be kell mennie egyedül a csoportba, mindig mondtam neki, hogy elmegyek dolgozni, és utána meglepit venni. Ezzel tudtam oldani a rosszkedvét.

  2. Minden napra egy mesekönyv! Rituálévá vált a reggeli, otthoni mesekönyvválasztás is. Indulás előtt szólok neki, hogy válasszon egy könyvet, amit magával visz a bölcsibe. Óriás mosollyal fut be a szobájába és választja ki. A bölcsibe érve pedig az első dolga, hogy kiveszi a táskájából és viszi a többieknek megmutatni. Szereti, ha van nála valamilyen személyes dolga.

  3. Minden napra egy beszélgetés! Bár Beni még nem sokat beszél, ellenben mindent megért. Így esténként, amikor már fürdés után nyugiba helyezte magát megbeszéltem vele, hogy miért van a bölcsi, hogy holnap is megyünk majd bölcsibe, és hogy szuper dolog, hogy egész nap játszhat. Hangsúlyoztam neki mindig, hogy érte fogok menni, ne aggódjon. Nem tudom, hogy ez a technika mennyire hatásos, de én úgy éreztem, hogy megnyugtatja, hogy ezeket elmondom neki.

  4. Minden napra egy élménybeszámoló! A bölcsiből hazafele menet mindig az aznapi történésekről beszélgetünk. Mármint én beszélek, Beni csak nevetgél és „igen”-el… Jó volt ma a bölcsiben? „Igen.”, Építettél tornyot? „Igen.”, Finom volt az ebéd? „Igen.”, Ádival autóztatok? „Igen.” Igazából nem tudtam még olyan kérdést feltenni, amire ne igen legyen a válasza. :D De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én irtó lelkesen kérdezek, közben megdicsérem, örömködöm. Valamiért úgy érzem, hogy ez megerősíti abban, hogy jó volt a napja.

  5. Minden napra közös idő! Bölcsi után nincs munka, nincs más program, nincs telefonnyomkodás. A bölcsi után csak a kismanó létezik. Maximális figyelem, közös interakció, játszótér, otthoni motorozás, legózás, mesekönyvezés. Imádja, igényli, és ezzel én sem vagyok másképp.

  6. Minden napra egy menetrend! Megvan az, hogy hol parkolunk reggel az autóval, megvan az, hogy melyik buckát vizsgáljuk meg befele sétálva az úton, hogy melyik kutyusnak integetünk, hogy a bölcsi melyik ajtaján számoljuk meg a pillangós matricákat, hogy mit és melyik szekrénybe pakolhat be egyedül. Mindennek a sorrendje. Szereti ezt az állandóságot, megnyugtatja, biztonságot ad neki, tudja, hogy mi miután jön, és ezzel tudatosult benne az is, hogy a bölcsi után én ott fogom várni őt.

  7. Minden napra egy korlátok nélküli óra! A bölcsiben szabályok vannak, amiket be kell tartani. Az ebből eredő belső feszültségét próbálom levezetni azzal, hogy otthon kieresztheti a fáradt gőzt. Motorral száguldozni a lakáson belül? Ágyon ugrálni? Bömbölő zenére közösen táncolni vagy párnacsatázni? A hazaérkezés után egy-másfél órára szabad a gazda és megengedőbb, toleránsabb vagyok vele. Úgy érzem, hogy erre tényleg igénye van, utána pedig magától visszazökken a nyugisabb állapotába.

  8. Minden napra optimizmus! Ha Te anyaként nem hiszed el, hogy a bölcsi egy jó dolog és sajnálod magadat és a gyerkőcödet is, hogy bölcsibe kell járnia, akkor ő is így fogja gondolni. Állj pozitívan a dolgokhoz, és a környezetedben lévők is azzá válnak. Ez erre a szitura is igaz, nem csak az élet más területeire.

 

Ha Nektek is van tippetek, ami Nálatok bevált írjátok meg!

A Bölcsi Trilógia I. részét ide kattintva olvashatjátok.

Bogi aláírás

A bejegyzés trackback címe:

https://enjobban.blog.hu/api/trackback/id/tr8513724728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása