Jelenleg egy háromajtós kicsi kocsim van. Imádtam mindaddig, amig nem lett gyerekem. :D Azóta már masszívan küzdök az „ez a csomag hova fog beférni?” gondolattal, valamint a derékfájással, amit a gyerek hátsó ülésre be- és kiszuszakolása okoz.

„Kell egy családi autó nyárra.” Született meg a gondolat a fejemben, de milyen? Ahogy korábban futócipőt is dizájn alapján választottam, így nagyjából a kocsikat is úgy nézegettem, hogy szép-e a színük. Mivel viszont egy autó nagyobb beruházás, ezért segítségül hívtam a férjemet, aki az összes általam kiválasztott fajtát a legkisebb csavarig kielemezte. Itt majdnem elment a kedvem az autócserétől, de jött egy szuper meghívás a Skoda Magyarország jóvoltából, ahol rájöttem, hogy még sem utolsó szempont, ha kényelmesen beférünk egy autóba. Egy egész hétvégén át tesztelhettük a Skoda kis SUV-ját, a Karoq-ot.

Szombat reggel indultunk vele Csákberénybe, és a férjemmel nem öltük meg egymást már a bepakolás pillanatában! Nem hangozott el részéről a „Minek viszünk ennyi cuccot?”, részemről pedig a „Miért nem oda teszed?” kérdések. VÉGRE BEFÉRTÜNK. Csomagok, gyerek, kutya. Nem kellett derékszögbe állítanom az anyósülést, hogy Beni ne hisztizzen, mert a lába nem fér el, sőt a lábamhoz sem kellett csomagokat tennem. Akinek van gyerkőce (és esetleg még kutyája is) az pontosan tudja, hogy egy két napos útra majdnem ugyanannyi cucc kell, mint egy egyhetesre. Az alap gyerek és kutyacuccokat (na meg anya sminkjeit, hajegyenesítőjét stb.) el kell vinni két napra is, és ez már egy teli bőröndöt jelent. És akkor még hol van a babakocsi / kismotor és a többi otthon hagyhatatlan cucc. :)

A szuperkényelmes utunk után pedig megérkeztünk Csákberénybe a Catherine’s Cottages-be. Ekkor nekem a lélegzetem is elállt. Egy igazi kis ékszerdoboz, ami ráadásul egy órányira van Budapesttől. Az apartmanunk csodálatos volt, belépve ropogott a tűz a kályhában, a kézműves termékekből álló másnapi reggeli pedig egy fadobozban várt minket. A fürdőben dézsa, a hálóban óriás párnák, gyönyörű fedett terasz és az ablakon kikukucskálva őzgidák fogadtak minket. Én alapjáraton nagyon pörgős, igazi „városi” lánynak (ezt még mondhatja magára egy feleség és anya? Vagy már az asszonyt kellene használnom?) tartom magam, de itt magával ragadott a „slow” életérzés, megéreztem és megszerettem annak lényegét. Ágyba reggeli, csend, nyitva hagyott bejárati ajtó, hogy Rumli (és legnagyobb követője Beni) ki és be tudjon rohangászni. Imádtam.

Este a csapattal Miklós Csabihoz mentünk bórkostolóra és borvacsorára (merthogy nem csak kirándulni, hanem borozni és szuperjókat enni is lehet a környéken), ahol Beni még nálunk is jobban bírta az éjszakázást.

Másnap, hogy az autót terepen is ki tudjuk próbálni, mindenféle földúton át az Orondpusztai majorságba mentünk. Beni teljesen odavolt a tehenekért és a többi tanyasi állatért, mi pedig a frissen készült sajtokért. A délelőtti programok után pedig feltöltődve és teli élményekkel vettük hazafele utunkat.

Szerintem nincs annál jobb sajtótájékoztató, ami valós élményt ad, és úgy indulsz haza, hogy „ide vissza kell még jönnünk”, mert annyira jól érezted magad.

Ami pedig a Karoq-ot illeti. Amióta a férjemmel családi autót keresünk, nem nagyon volt olyan, hogy az én „dizájn” és az ő „műszaki tartalom” listáján is pipa került egy autó mellé. Úgyhogy megvan az esélye annak, hogy a következő autónk egy Karoq lesz.

Ha szeretnétek elolvasni a férjem összefoglalóját is, amiben az autóról szakmaibb véleményt is kaphattok, akkor kattintsatok ide.

Köszönjük ezt a felejthetetlen élményt Skoda Magyarország!