Lifestyle

Family

Discover

Lifestyle

Contact

Contact

Vártunk Téged BÖLCSI, vagy mégsem?! - Bölcsi Trilógia – I. rész


2018.feb.23.

img_0249.JPG

 

 

Eljött 2018, eljött a bölcsis időszak. Beni januártól Csibecsoportos lett. Mondjuk az túlzás, hogy januártól, mert a beszoktatás első hete után utolért minket is az első igazi bölcsikór, lázzal, köhögéssel, takonnyal. Családostul. Kilenc napos itthoni karantén után kezdtük újra a beszoktatósdit, de mint minden csoda, ez is csak három napig tartott és már újra otthon nyomtuk az ágyat. És ez most nem az anyukáktól megszokott többesszám, ami igazából csak a gyerkőcre vonatkozik. (Tudjátok: „jót aludtunk délután”, rendesen „ettünk” és társai.) Ez az igazi többesszám, amikor én is szenvedek, lázas vagyok és fekszem. Természetesen úgy, hogy én akkor kezdek rosszul lenni, amikor Beni már jobban van, vagyis ő már tombolva őrjöng, én meg alig bírom felemelni a kezem egy zsepiért, nemhogy a hangom, hogy ne csinálja.

És már nem is január van, hanem február. Én, amikor betegen fekszem otthon, akkor úgy érzem (tényleg nagyon durvák, amiket ezek a kismanók haza tudnak hozni..), hogy elhibázott dolog volt elkezdeni a bölcsit, de mikor Beni egyre jobban van, már könyörögve várom, hogy menjünk és legyen lefárasztva. Elég ambivalens érzés. Mint ahogy az is, hogy az egyik ok, amiért a bölcsit elkezdtük – amellett, hogy szerintem szocializációs szempontból szuper dolog bölcsisnek lenni – az az volt, hogy több időm legyen a munkára. Na hát januárban fele annyi időm sem volt, mint előtte.. De innen szép nyerni, tartja a mondás! És milyen igaz.

Miután februárban újra elkezdtünk járni (én is sokat voltam bent még Benivel együtt), akkor napról napra jobb volt minden. A betegségek elmaradtak (oké, a konstans orrfolyás maradt, de állítólag ez a bölcsisség első évének velejárója); én egyre többet ültem kint, amíg Beni bent sírás nélkül játszott; ebéd után egyedül (!!!!) – ilyet itthon miért nem csinálsz kisfiam? – elaludt; jókedvű volt, amikor érte mentem (kezdetben, ha meglátott azonnal sírt); majd reggel is vidáman ment már be, integetett nekem, amikor kimentem az ajtón (hogy lehetsz ilyen nagyfiú?); visszatért az étvágya (kezdetben volt egy kis éhségsztrájk); amikor titokban meglestem, akkor mosolyogva játszott, és még sorolhatnám..

Beszoktatás:

Beni bölcsődéjében ez két hétig tartott. Az első héten még nem ebédelt bent, csak délelőtt mentünk be közösen, együtt játszani. Hétfőn mindösszesen 1 órát, kedden 1,5 órát és így tovább. Kellett vinni kis dobozt, amiben megkaptuk az ebédjét, így itthoni körülmények között ehette meg azt, és szokhatott hozzá a nem itthoni ízekhez. Az első héten inkább én játszottam Benivel és Anikó (Beni gondozója) csak mellettünk ülve figyelte, hogy mire, hogy reagál a kismanó, na meg én.

Úgyhogy a második héten, amikor már el kellett hagynom a terepet (először 10 percre, majd ez is fokozatosan nőtt) akkor pontosan tudta, hogy mivel és hogyan tudja Benit megnyugtatni, felkelteni az érdeklődését stb. Az első benti alvásnál kint ültem, hogy hátha kell segítség, mert „anyakell”, de simán ment nélkülem is. Még a harmadik héten ebédidőre bementem, de csak az épületbe, hogy ha esetleg előbb ébredne, akkor még ott legyek neki. Aztán utána már arra sem volt szükség, ment minden magától, mint a karikacsapás.

 

Most már három hete folyamatosan jár, reggel már hozza a kis táskáját, hogy induljunk, amikor érte megyek óriás kacagással a nyakamba ugrik, utána pedig kieresztve itthon a fáradt gőzt estig teljes erőbedobással játszunk közösen. Úgyhogy kezdem elhinni, amit a kisgyermek gondozóink (Anikó és Berill) mondtak, hogy a bölcsis beszoktatás nekem nehezebb, mint Beninek. Amúgy irtó hálás vagyok nekik, és mindenkinek, aki a Csibecsoport munkáját segíti, mert eszméletlen, amit kaptunk tőlük azért, hogy mind a ketten lelkileg jól vegyük ezt a nagy lépést (mert a bölcsi szerintem az anya és a baba életében is az).

Ördögtől való a bölcsőde?

Vekerdy Tamás szerint: „van olyan anya, aki boldogan marad otthon a kicsivel, és olyan is, aki néhány hónap múlva megőrül, mint zöld özvegy a lakótelepen, hiszen mindenkitől távol utál élni, de azért a külső elvárások miatt hősiesen kitart. Pedig ez hülyeség. Ha ő úgy gondolja, hogy vissza kellene mennie dolgozni, akkor menjen. (...) A második életév betöltése után kimondottan serkentő a bölcsőde." (a teljes interjú itt olvasható)

 Az meg, hogy már három hete van időm délelőttönként a saját dolgaim elintézni, a munkám nagy részét kipipálni, azt eredményezi, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Amikor Benit elhozom, onnantól munka letesz, telefon kikapcs, és csak az övé vagyok. És annyira más így, mint ebéd után stresszelni, hogy vajon fog-e délutáni aludni vagy sem, és ennek függvényében meg tudom-e csinálni a határidős munkáim vagy sem.

Boldognak látom és kiegyensúlyozottnak és én is maximálisan az vagyok.

A következő bejegyzésemben a beszoktatási periódus megkönnyítéséhez hozok pár tippet, szóval #staytuned! :) És ha van bármilyen kérdésetek, mert pont a kismanótok bölcsi előtt áll, nyugodtan írjatok.

Bogi aláírás

A bejegyzés trackback címe:

https://enjobban.blog.hu/api/trackback/id/tr313692382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása