Miért ne ehetnénk fejedelmit egy sima hétköznap? Mivel állandóan rohanunk, ezért hamar rájöttem, hogy a hétköznapokon csak a reggeli az az étkezés, aminél együtt tudunk lenni. Ebédidőben Tomó nincs itthon, mert dolgozik, és általában akkorra sem ér haza, amikor Beninek a megszokott bioritmusa szerint vacsora van. Nekem mindig úgy tanították a szüleim, hogy nagyon fontosak a közös étkezések, ez a szabály szent és sérthetetlen volt.

Persze voltam olyan kamaszkorban, amikor ezt nem értékeltem és mindent megadtam volna, hogy a családi ebéd alatt nyomkodhassam a mobilom, de most már nagyon is értem, hogy miről beszéltek.

Éppen ezért, mi is próbáljuk kihasználni az itthoni együtt töltött időt és szertartásszerűen, egymásra figyelve körbeülni az asztalt. Ez a reggeli kb. negyed óra alatt megvan, laktató, dekoratív és finom. Nem kell más hozzá, mint tönkölybúzaliszt, tojás, tej, vaj és édesítő. Na meg sok-sok gyümölcs. Beni például egy almából és banánból készített pürével ette, imádta! Legyen a reggeli egy családi mini-ünnep!

Próbáljátok ki!