… új nyelveket tanulhatok a kisfiamtól. Főleg holt nyelveket, amiket az ősemberek használtak. Például már tudom, hogy a „rooááár” azt jelenti, adj ennem vagy megkeserítem az életed. Vagy az „eeeeö” azt, hogy eleget bohóckodtál már a nadrágommal a fejeden, most szórakoztass máshogy.

Esetleg haladó szinten már az is megy, hogy a megfeszülő test által kipréselt hosszú „ííííőőőőíííí” alatt az őseink is azt érthették, hogy vigyél anyához, mert őt jobban szeretem. Továbbá alapfokon értem a jelbeszédet is. Ha a magasba emelem, mint Simbát az Oroszlánkirályban, majd utána magam felé fordítom, 2 pofonnal jelzi, hogy jól viselkedtem, holnap is lehetek az apukája. Az ököllel szem dörzsölés a hunyorítás mértékétől függően jelzi az álmosság fokát. Ha lesz rá kereslet, lehet, tanfolyamot is indítok.

… nem hiányoznak a bulizással töltött hétvégék. Átlagosan heti 5 nap kelek úgy, mintha másnapos lennék, ami a dorbézolós korszakom legkevésbé hiányolt velejárója volt. No, nem azért ébredek úgy, mert előző este kimenőt kaptam Anyától, vagy, mert vele bontottam volna a pezsgőt megünnepelvén, hogy a Nyekergő végre elaludt, egyszerűen azért, mert Beni fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy folyamatosan éber legyek és még éjnek évadján se lankadjon a figyelmem.

… új képességekre tehetek szert nap, mint nap. Habár várakozásunkkal ellentétben Beni sokkal többet alszik, mint hittük, ha felkel, aktív holt nyelv használata mellett hangosan hozza tudtunkra, hogy látni óhajt minket. Ezért kezdtünk el hangtalanul settenkedni a lakás legtávolabbi pontjában is, ha végre sikerült elaltatni. Ez jól jön majd, ha esetleg nem válik be a jelenlegi munkám, mert lehetek besurranó tolvaj, pantomimes, vagy ninja. Lassan megy már a levegővétel nélküli lélegzés is.

… soha többé nem fogok elkésni a munkából azért, mert átaludtam volna a hatodik szundiját is az ébresztőnek. Ha baba van a háznál, biztos lehetsz benne, ügyelni fog arra, hogy időben felkelj, és még legyen időd rendesen elkészülni, mielőtt neki látsz a napnak. Beni esélyt sem adva az elkésésnek a reggel 6 helyett, már 4-kor felébreszt, csak hogy legyen időnk minden olyan dolgot is elintézni, amit aznap reggel nem is akartunk, függetlenül attól, hogy kedd van vagy szombat. A reggeli napindító kutyasétát követően, általában Rumli még visszafekszik aludni 2–3 órát. Anya és apa nem.

… türelmes leszek, vagy legalábbis naponta gyakorlom, hogy minél jobban menjen. Eleinte csak azzal segített drága kisfiam, hogy sokszor fejhangon üvöltött csak úgy megszokásból, mikor én szentül hittem, hogy az égvilágon semmi baja nem lehet már, hisz kapott enni/inni, tisztába lett rakva és már mindent kipróbáltam, amivel hallgatásra bírhattam volna. Akkor még nem beszéltem jól a holt nyelveket. Mostanában már kreatívabban edzi édesapját. Legújabb hobbija, hogy a 4 égtájat kombinálva hajít el mindent, ami a keze ügyébe kerül, majd miután visszahozom neki, sátáni kacaj kíséretében újra eldobja. Ezzel olyan jó 20 percig képes folyamatosan szívatni engem mielőtt megunná. Értékes 20 percig, amíg nem morog, nyekereg, vagy elégedetlenül ad hangot annak, hogy unatkozik.

… az előző ponthoz kapcsolódik, hogy megtanultam azt, ami a mai modern társadalomban elengedhetetlen képesség, hogy elengedjem a fülem mellett, amit hallok, ellenben nem szeretnék. Egyiken be, a másikon ki. Ez nem csak akkor jön jól, ha a sors valami hülyével sodor össze, akinek nem vagyok kíváncsi a mondandójára, hanem akkor is, mikor Beni pusztán úri passzióból sír, üvölt vagy idegtépő frekvencián konstans nyöszörög.  Sokszor érzem azt, hogy ő igazából tesztel engem, hogy meddig bírom, cserébe én tesztelem őt, hogy meddig bírja. A nagy tesztelésnek általában Bogi vet véget, mert ő még nem elég edzett és nem bírja.

… állandó edzésben vagyok, kisfiam figyel arra, hogy ha már kevesebb időm marad sportolni, mégis formában maradjak, kis popójának cipelése által. Tegye fel a kezét, aki sétálgatott már egy 9 kilós súlyzóval fel és alá 40-70 percig. Eddig én sem, de Benivel napi szinten gyakoroljuk. Nem tűnik soknak ez a súly, de úgy a 10. perc környékén kezd beégni a bicepszem. Pedig az én kis erőnléti edzőm még arra is figyelt, hogy fokozatosan terheljen születésétől fogva. Először 3 kg-mal kezdtük 10-20 percig, ami meg se kottyant, és lépésről lépésre emelte a súlyt és az időtartamot.

… gyerek mellett sokkal könnyebb diétázni. Ugye az egyik aranyszabálya a diétázásnak, hogy jó minőségű élelmiszereket fogyasszunk és naponta inkább többször együnk, de kisebb adagokat. Na, utóbbi a gyakorlatban pofon egyszerűen kivitelezhető. Amióta apa vagyok, egy sima 4 tojásos rántottát is csak 3 részletben tudok elfogyasztani.

… nincs dilemma és vita, hogy mit nézzünk a tévében esténként. Semmit! Nem kockáztatunk, hogy Beni lefekvése után felkeljen azért, mert mi túl hangosan néztünk egy filmet. Leginkább kikapcsolt állapotában bámuljuk a TV-t, amíg el nem alszunk. Nagy film - és sorozatfogyasztók voltunk régebben és a régi reflexek miatt már vagy 40 filmet töltöttem le és tettem parkolópályára, hogy majd valamikor a távoli jövőben megnézzük. Akarom mondani, dehogy töltöttem le az illegális. Megvettem Blu-Rayen és felmásoltam egy külső adattárolóra, hogy úgy kössem össze a televízióval.

… megtanultam értékelni az élet apró örömeit. Például azt az 5-10 perc magányt és csendet a wc-n. Vagy amikor Beni a szombati úszás után kidől 2 órára. Vagy azt, amikor az ágyon játszva lehányja a pólómat, mert bár nem túl kellemes és vehetek fel újat, de egyszerűbb azt kicserélni, mint áthúzni az ágyneműt. Annak is tudok örülni, hogy ha éjjel már csak 3-szor kel fel és nem 8-szor. Meg azt is kedvelem, hogy jelenleg még az anyás korszakát éli, ezért rá jobban és többször csimpaszkodik, mint rám.

… a gyermek tiszta jövőképet ad nekem és hosszútávú terveket biztosít. Például tervben van, hogy 2035-ben kialszom magam.