Habcsók
2017.jan.09.
Sokszor érzem úgy, hogy az egyetem rengeteg dologra nem tanít meg. Az öt (hat-hét..) éves képzés ellenére az első munkahelyen ugyanolyan elveszettek és bizonytalanok vagyunk, mint az egyetem legelső évének legelső napjaiban. A sok megtanított - jobb esetben meg is tanult - dolog egyszerűen nem elegendő, a munkába állás egy rögös és hosszú tanulási folyamat kezdete.
Amit viszont az építész képzés megkérdőjelezhetetlenül belénk ver az évek folyamán, az egy saját látásmód, esztétika, saját grafikai világ, és ez, akár teljesen más területen alkalmazva, igazán izgalmas és érdekes dolgokat rejt magában.
Mindig is szerettem sütögetni. Először anyunak és mamának segítettem be néha, aztán mikor több bátorságot, magabiztosságot nyertem, egyedül is elkezdtem próbálkozni a süti sütéssel. Egyre jobban beleszerettem ebbe a világba, a receptek kipróbálásába, a piskóták elégetésébe, a krémek maradékának kikanalazásába, és a barátokkal való közös sütizésekbe.
Nemrég az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ezt az új szerelmet ötvözni próbálnám az egyetemen tanultakkal? Ha a sütik nem csak finomak lennének, hanem meg is mutatnának valamit abból, aki én vagyok, ami nekem tetszik? Ezek itt a legelső kísérletek arra, hogyan lehet a legegyszerűbb receptekből is - jelen esetben a habcsókból - valami kicsit mást, kicsit különlegesebbet kreálni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.