Habcsók
2017.jan.09.
Sokszor érzem úgy, hogy az egyetem rengeteg dologra nem tanít meg. Az öt (hat-hét..) éves képzés ellenére az első munkahelyen ugyanolyan elveszettek és bizonytalanok vagyunk, mint az egyetem legelső évének legelső napjaiban. A sok megtanított - jobb esetben meg is tanult - dolog egyszerűen nem elegendő, a munkába állás egy rögös és hosszú tanulási folyamat kezdete.
Mindig is szerettem sütögetni. Először anyunak és mamának segítettem be néha, aztán mikor több bátorságot, magabiztosságot nyertem, egyedül is elkezdtem próbálkozni a süti sütéssel. Egyre jobban beleszerettem ebbe a világba, a receptek kipróbálásába, a piskóták elégetésébe, a krémek maradékának kikanalazásába, és a barátokkal való közös sütizésekbe.
Nemrég az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ezt az új szerelmet ötvözni próbálnám az egyetemen tanultakkal? Ha a sütik nem csak finomak lennének, hanem meg is mutatnának valamit abból, aki én vagyok, ami nekem tetszik? Ezek itt a legelső kísérletek arra, hogyan lehet a legegyszerűbb receptekből is - jelen esetben a habcsókból - valami kicsit mást, kicsit különlegesebbet kreálni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.