A hír engem a zuhanyzóból kilépve ért, úgyhogy miután letettem a telefont egy szál törölközőben bolyongtam a lakásban céltalanul, mert teljesen kizökkentett a valóságból és súlytalanul lebegtem egy végtelenül boldog világban.

…3 hónappal korábban...

Egy dolog volt biztos, hogy gyereket fogunk csinálni, legalábbis azon leszünk, hogy összehozzuk. Elhatároztuk, hogy belevágunk konkrét terv és elképzelés nélkül. Abban egyet értettünk, hogy nem lehet tervezni, nagyon ritkán van tökéletes időpont, mikor minden klappol ahhoz, hogy egy babát illesszünk a családi puzzle-ba. Plusz annyi sztorit hallottunk mindketten, hogy fogamzásgátló szedése után milyen sok idő, mire a női szervezet regenerálódik, hogy akár hónapokba is telhet a fogantatás teljesen ideális körülmények között is.

Eljött hát a várakozás és a gyakorlás ideje. Ezt a részt nem fejteném ki, mindenki el tudja képzelni, vagy ha nem, akkor erre nagyon sok tematikus oldal van neten, a mikéntek végtelen permutációjával. Tanácstalanok és barlangban lakók számára külön kérésre küldök linkeket.

Amikor azt mondtam, hogy nincs tökéletes időzítés, az a mi esetünkre is érvényes állítás volt. Épp átmeneti munkanélküli voltam, bár tegyük hozzá, hogy rákövetkező hétfőn kezdtem új és egyben jelenlegi munkahelyemen. Bogi pedig a jelölti idő leteltével pont 3 szakvizsga előtt állt, ami általában 8-9 hónap masszív szívást és konstans tanulást jelent, számos öngyilkosságot fontolgató gondolattal egyetemben. Csak utólag tudtam meg, hogy ez nem csak neki egy kihívás, de a család többi tagjának is, a szakvizsgázó személy a poklok poklát megjárva és megtanulva tud csak levizsgázni, és ezeket a kínokat nem átall megosztani a körülötte élőkkel sem. Teltek múltak a napok-hetek és baba téren nem tapasztaltunk változást. Miközben Bogi tanult, tanult és tanult elkezdtünk beszélgetni és tervezgetni, hogy milyen lesz, amikor majd terhes lesz, pláne milyen, amikor már egy bébimaki fog mellettünk óbégatni. Mesélte, hogy terhesség alatt sok esetben radikálisan megváltozik a nők ízlése és vágya. Az egyik legjobb barátnője például terhesség alatt megundorodott a kávétól. Így, amikor a bébimaki készítés kb. 7-8. hetében élettársam és leendő feleségem – akinek a napi fejadagja 3 óriás bögre tejes kávé – arra a kérdésmre, hogy készíthetem-e a reggeli kávéját, azt a választ adta, hogy nem „köszi, de nem kérek”, azonnal nekiszegeztem a tényt, miszerint terhes! Ő csípőből mondta, hogy nem, á dehogy, én meg csípőből nem hittem neki és egy részem abban a pillanatban tudta, Bogi márpedig terhes. Terhességi szakismeret híján és leendő gyermekem anyja általi gondolatelhesegetés miatt, úgy tettem, mint aki tudomásul veszi, hogy még nem kell elkezdeni utóneveken gondolkodni. De ezután egyrészt kerestem az újabb bizonyítékot várandós állapotának igazolására, másrészt próbáltam nyugtatni magam, hogy biztos ő jobban tudja, mégiscsak ő ismeri a testét és lehet nincs igazam, még nincs itt az idő, mikortól az életünk fenekestül felfordul, mert be kell látnom, hogy az apává válás baromi ijesztő tud lenni.

Mert történjen bármi, a születés pillanatában a baba átveszi a hatalmat és az irányítást. Életednek addigi szakasza végérvényesen emlékké módosul, és ideális esetben a férfiak hozzáállása, gondolkodása és fontossági sorrendje radikálisan megváltozik. Biztos vannak kivételek, de véleményem szerint, akinek a családfa képén van egy saját baba, annak már nem szabad, hogy a haverokkal töltött sörözések, bulik, horgászatok, stb. ugyanolyan fontosak legyenek, mint addig. Ha igen, akkor ott valami nem stimmel. Különben is, ha valaki egy tisztességes tejfakasztót lábon kihord, és még utána is kívánja az alkoholt, akkor az illető valószínűleg vérprofi, és épp eleget ivott már, hogy gyereknevelés címszóval új hobbit találjon magának.

Itt még nem tudtuk, de a képen hárman vagyunk

Szóval, miközben Bogi készült életének addigi legnehezebb megmérettetésére, nekem az új munkámból adódóan Amszterdamba kellett utaznom 2 hétre és mielőtt hazajöttem volna úgy szerveztük, hogy egy hosszúhétvégét eltöltve utánam repüljön, és kicsit kiengedje a gőzt, amit a paragrafusok és cikkelyek memorizálása generált. A hétvége szuper volt, és én újabb bizonyítékokat szereztem, mely a terhességét hivatott alátámasztani. Egyik pillanatról a másikra volt képes megkívánni ételeket és mikor elmentünk felkutatni azt/azokat egy étteremben, az első falat után olyan undort érzett, hogy azóta sem tud sushit vagy épp hamburgert enni.

A hétköznapokban is gyakoribbak lettek az émelygések és rosszullétek. Ő folyamatosan a vizsgák és a tanulás okozta stressznek tudta be, de mivel mindeközben babaprojekteltünk én időről időre mondtam neki, hogy mi van, ha terhes? Szóval mielőtt elmentem volna a szokásos szezon eleji besízőtúrára, vettem egy terhességi tesztet, hogy itt van tessék, nézzük meg, hogy is állunk. Péntek hajnalban indultunk síelni, de Bogi otthon maradt tanulni. A hó annyira elvette az eszem, hogy 2 napra elfelejtettem, hogy vettem egy tesztet neki. Szombaton este skype-oltunk, nekem meg bevillant, hogy konkrét pisilési utasításokat hagytam neki. Rákérdeztem, hogy azzal mi újság? Mondta, hogy majd személyesen elmondja. Nonono, ilyet nem játszunk, elő a farbával! Erre válasz helyett egy képet kaptam egy pozitív tesztről. Számomra ott, akkor, megállt az idő! Olyan érzelmi hullámvasútra ültem fel, ami leginkább felfelé haladt. Cikáztak a gondolatok a fejemben, lepkék a gyomromban, a szemebe könny szökött, és olyan bárgyú vigyor ült ki az arcomra, mint egy elcseszett eltúlzott halloweeni töknek.

 Pár óra választ el, hogy megkapjam a nagy hírt.

Színtiszta boldogságot éreztem, de ugyanakkor dühös voltam magamra, hogy miért így időzítettem, most ott kellene lennem vele, magamhoz kéne ölelnem és addig csókolgatni, amíg valamelyikünk meg nem fullad. A csapat többi tagja nem is értette, hogy másnap miért nem akartam kimenni délelőtt a pályára még csúszni, hanem jönni akartam haza. Számukra a döntésem nem volt életszerű. Szarabbnál szarabb indokok felsorakoztatásával győztem meg őket, mivel nem akartam elkiabálni, hogy nagyon nagy valószínűséggel apa leszek. Rákövetkező héten ment Bogi orvoshoz, ahol hivatalosan is alátámasztották, amit én a „kávénemkéréskor” megmondtam. Gyerekünk lesz! Sajnos nem tudtam elmenni vele, így telefonon közölte velem a tényeket, hogy már 10 hetes a Bébimaki. Vizsgastressz egy fenét…! A hír engem a zuhanyzóból kilépve ért, úgyhogy miután letettem a telefont egy szál törölközőben bolyongtam a lakásban céltalanul, mert teljesen kizökkentett a valóságból és súlytalanul lebegtem egy végtelenül boldog világban…