Ha már ma nőnap van, akkor miről is szólhatna a mai bejegyzés, mint a csajokról és a virágokról. Csak kicsit újragondolva. Kicsit barátnős, kicsit anyás, kicsit babás, kicsit önmegvalósítós csajos írás lesz, a virágokat pedig gyógynövényekre és abból készült teákra cserélem.

Aki úgy lett anyuka, hogy a barátnői közül még nem sokaknak van csemetéjük az pontosan tudja, hogy mennyire nehéz megtalálni az egyensúlyt a babázás és a barátnőzés között. Amikor a barátnők ráérnek (általában este 6 körül munka után), akkor neked már majdnem menedzselni kell otthon a fürdetést és az altatást, ezért a legtöbb barátnős traccspartiból sajnos kimaradsz, mert ahogy odaérnél a találkozó helyszínére már indulhatsz is haza, hogy a pancsolásra otthon légy. Extraszuper ezért az, ha van olyan barátnőd, aki már anyuka és napközben tudtok együtt bandázni és nem csak gügyögve kell egész nap beszélned. Ráadásul, ha még ilyen aktív és tehetséges mamibarátnőd van, mint nekem,  akkor nem csak a kakis és pisis pelusok számát tudjátok kitárgyalni, hanem olyan témák is szóba kerülnek, amik végre nem csak a gyerekneveléshez köthetők. Szerintem már páran hallottatok Kamocsay-Beh Mariannról a Bazsalikomos kert alapítójáról, viszont pár bennfentes infóval tudok még szolgálni róla.

Mariannal a barátságunk már az ősidőkben kezdődött, anyukája volt az általános iskolás osztályfőnököm és Mariann is velem járt egy suliba, csak egy felettem lévő osztály padjait koptatta. Mivel anyukája nem csak arra helyezte a hangsúlyt, hogy az órákat megtartsa, hanem arra is, hogy aktív közösségi életet éljünk, ezért egymást érték a jobbnál jobb sportprogramok, kirándulások, erdei iskolák, éneklések, színi előadások, amiken sokszor Mariann is részt vett. Mindig kedves volt hozzánk, amit én nagyon értékeltem, hiszen ő volt a „nagy lány”, mi meg a kicsik. Sőt minden évben kaptam tőle „anonymus” aláírással Valentin napi képeslapot is a nagy sulis Valentin napi őrületkor (nehogy levél nélkül maradjak), gyönyörű rajzokat készített mindig az emlékkönyveimbe és még a szülinapi zsúrjaira is hivatalos voltam, ami egy ilyen tipikus városi fruskának, mint én óriási élmény volt, mert lehetett horgászni, ebihalakat lesni, piócákat simogatni, ehető növényeket kóstolgatni nála.

Mindig is természet és növény „bolond” volt, ezért egyáltalán nem csodálkoztam egyrészt azon, hogy a szőlészet szakra ment továbbtanulni, másrészt azon, amikor első kislánya (Anna) megszületése után úgy döntött, hogy nemcsak mint anya akar kiteljesedni, hanem belevág abba, amit igazán szeret, a teakészítésbe. Így 2015 őszén megkezdte a munkát, decemberben pedig már a Wampon debütált sajátkészítésű termékeivel. Szabadszállás melletti telkükön ültetett gyümölcsfák gyümölcseit, és a szintén itt, valamint szülei budafoki házában kialakított miniműhelyében termesztett fűszer- és gyógynövényeit használja fel termékeihez. Amikor először megkínált az egyik teájával, szkeptikus voltam, gyógynövényből hogyan lehet finom teát készíteni?! Aztán amikor megkóstoltam minden kételyem elszállt, egyszerűen isteniek, alig várom mindig, hogy találkozzunk és beszerezzek egy-két csomaggal tőle. Nagy segítségemre voltak a terhesség alatt és a szoptatás első hónapjaiban is, amikor próbáltam a koffeint kiiktatni az életemből. Már a babáknak is készít hasfájás elleni Pocak teát, úgyhogy velem együtt Beni is szokta kortyolgatni a Bazsalikomos kert finomságait. Szerencsés vagyok, hogy ilyen tehetséges emberekkel vagyok körülvéve, mint Mariann, mert ő minden nap arra ösztönöz, hogy igenis merjek belevágni abba, amit szeretnék (mint például a blogolásba is), ne csak anya, hanem önálló individuum is maradjak álmokkal és célokkal. A Bazsalikomos kertből eredő feladatai mellett példaértékű anyukája Annának és Emmának. Nem tudom, hogy hogy csinálja, mert nekem néha még Benivel is meggyűlik a bajom, pedig neki még nincs testvére (Rumlin kívül). Mariann a kertészkedésen, növénytermesztésen,  anyagfeldolgozáson, és a teakészítésen kívül már workshopokat is tart, ahol a résztvevők saját maguk állíthatják össze teáikat.

Az idei nőnapon ne csak azt várjuk, hogy virágot kapjunk, hanem foglalkozzunk magunkkal, gondoljuk át azt, hogy mi az, amitől még teljesebbek lehetnénk, inspirálódjunk és kicsit szakadjunk ki az anya-feleség-barátnő-munkavállaló szerepekből. Üljünk be egy forró, habfürdős vízbe egy csésze teával vagy egy pohár borral és csak legyünk csajok.           

Teák: Bazsalikomos kert

Photo credit:  Noémi Jánossy Photography (család), Bikatöke (teák)