Most, hogy végre a héten megszületett az első poszt tőlem, százezer gondolat kezdett kavarogni a fejemben arról, hogy miket szeretnék legközelebb leírni… Csak úgy cikáztak az ötletek: ezt is le kell írnom, és húú azt az élményt is.. na meg azt amikor terhes voltam, meg amikor szültem, aztán amikor kibújt Beni első foga.. vagy amikor először repülőn ült, vagy amikor először végig üvöltötte az éjszakát… Nem beszélve arról a sokkoló élményről, amikor szülés után először megláttam magam itthon a tükörben.

Annyira sok minden történt velem 2016-ban, hogy ha folyamatosan a gép előtt ülnék és villámgyorsan pötyögném be a karaktereket, akkor is Beni egy éves szülinapján állhatnék fel legelőször megpihenni.

Hátha a szülinapi köszöntéseknél élő 8 napos szabály most is működik, így én ezzel a bejegyzéssel zárnám az évem.

Ennél szebb évem talán még soha nem volt. Ebben az évben lettem feleség, ebben az évben tettem le a jogi szakvizsgáim, ebben az évben lettem anya. Persze pont azért, mert ennyi jelentőségteljes esemény történt velem, volt ez az év tele nehézségekkel és új kihívásokkal. Hónapokat tanulni és sietni, hogy az összes vizsga meglegyen Beni érkezése előtt. Átrendezni a lakást, kialakítani a babaszobát, beszerezni a megannyi babázáshoz szükséges dolgot, mindeközben koncentrálni a munkámra is. Két vizsga vagy teendő között pedig próbálni felkészülni a szülésre és az anyaságra. Eközben figyelni arra, hogy maradjon idő a férjemre és a családom többi tagjára, óriásiakat kirándulni Rumlival, hogy ne viselje meg a körülötte zajló változás, figyelni arra, hogy ne egyek meg minden nap a tételek magolása között egy-egy tábla csokit vagy egy üveg nutellát. Eljárni a megannyi vizsgálatra, kitalálni az érkező jövevény nevét, esténként elrohanni kismama jógára, megálljt parancsolni, hogy ne vásároljam fel interneten az összes babás cuccot, darálni a munkaügyeket, hogy utána ismét lehessen a következő vizsgára otthon készülni. És mindeközben lélekben hangolódni arra, hogy anya leszek. Na meg persze a többiek tanácsára romantikus programokat szervezni a férjemmel, valamint megpróbálni sokat pihenni, mert állítólag ezeket egy jó ideig elfelejthetem, ha anyává válok.

Mivel maximalista vagyok, ezért minden egyes fenti pontot próbáltam tökéletesen végrehajtani. De csak próbáltam. Több nutellát ettem, mint kellett volna. Egyetlen egy anyaságról szóló könyvet sem sikerült Beni érkezése előtt elolvasnom. Több babaruhát vettem, mint lehetett volna. Az utolsó szakvizsgára készülés közben egyszer sem mentem el jógázni. Volt, amikor olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam összeszedni magam és elkészülni egy közös mozizásra a férjemmel, pedig folyton-folyvást mantraként járt a fejemben, hogy muszáj mennem, mert ilyenekre biztos nem lesz időnk Beni érkezése után. Sokszor türelmetlen voltam Orsival és Tomóval, amiért szülés előtt két hónappal még nem volt tökéletes állapotban a gyerekszoba. Hibáztattam a sorsot (és rajtam kívül mindenki mást), hogy egy trimesztert éjjel-nappal magolással kellett töltenem.

Mégis, bármi is történt a 2016-os évben, minden egyes pillanatomat átjárta a várakozás és a boldogsággal teli izgalom. Bármennyire fáradt voltam, bármennyire kiborított a munka vagy a tanulás nem volt olyan nap, hogy ne mosolyogva keljek fel vagy ne mosolyogva, a pocakomat simogatva feküdjek le. Amikor pedig a vizsgálatokon meghallottam Beni pici szívének dobogását vagy napközben mocorgott és óriásiakat rúgva belém a tudtomra adta, hogy fejezzem már be a vizsgák miatti stresszelést, megszállt mindig egy olyan nyugalom, amitől egy másodperc alatt helyreállt minden, belém hasított, hogy mennyire szerencsés, hogy mennyire boldog vagyok és hogy a közelgő vizsgám eredményénél ezerszer fontosabb dolgok történnek körülöttem.

A 2015-ös év Szilveszterekor, amikor Tomóval boldog új évet kívántunk egymásnak, megállapítottam, hogy nehéz lesz überelni azt az évet, mivel 2015 volt, amikor megismertem őt, életem szerelmét. Lehetetlen azonban tényleg nem létezik, mert a 2016-os évben minden hatványozódott. Szuperizgalmas, szupertanulós, szupersikeres, szuperboldog évem volt, kíváncsian várom, hogy 2017 mit tartogat számomra.