Elkezdődött.. A heteken át tartó tervezgetés, készülődés, elbizonytalanodás, majd újult erővel nekiveselkedés után végre elindult valami. Valami, amiben az összes szeretetünk, kreativitásunk, szépérzékünk, jókedvünk és energiánk benne van. Valami, amiben meg tudjuk mutatni, hogy egy igazán erős, szétrobbanthatatlan egységet alkotunk, de ez az egység mégis mennyi különböző komponensből áll. Valami, ami Rumli és Beni után az újabb szerelemgyerekünk. Valami, ami tényleg minden kötöttségtől és megfelelési- vagy teljesítménykényszertől mentes. Valami, amit nem csinálni „kell”, hanem amit csinálni öröm. És ez a valami nem más, mint az Én jobban, a mi kis családi blogunk.

 A blogunk neve ripszropsz kipattant a fejünkből. Már a karikagyűrűnkbe is ez a két szó lett bevésve. Nem azt szoktuk családon belül egymásnak mondani, hogy „szeretlek” és válaszként rá azt, hogy „én is” vagy „én jobban”, hanem eleve ezzel a két szóval szólunk egymáshoz, így ezt már nem lehet fokozni, ebben minden benne van. Mi más is lehetne egy családi blog neve, ha nem egy olyan kifejezés, ami minket jellemez, amit naponta használunk, amit a sajátunknak érzünk?!

Az Én jobban rólunk szól, Benistől, Rumlistól, anyástól, apástól, keresztanyástól. Benne lesznek a mindennapjaink – legyen az nemalvós, fogjövős vagy nyűgös -, a harcom a szülés után megmaradt felesleg leküzdéséről, és az ennek kapcsán megtalált életmódom, az utazásaink, a világ legcukibb gyerekszobájának elkészítése és még számtalan kreatív ötlet, valamint aminek a családunk ellenállni nem tud, a gasztronómia, megannyi édes bűnnel fűszerezve. Az Én jobban azért lesz ennyire szerteágazó és színes, mert mi hárman is ilyenek vagyunk. Pörgünk, jövünk-megyünk, alkotunk. Mindannyian mást, másképp és máshogy. Ahogy az a családokban lenni szokott, mi is különbözünk egymástól. Ezt mutatja az is, hogy mindannyian mást tanultunk, máshol dolgozunk, más a habitusunk, másban vagyunk tehetségesek. Éppen ezért alkotjuk az Én jobbant együtt, mert együtt, egymást kiegészítve – és persze kritizálva, egymásnak tükröt tartva - tudjuk létrehozni azt az egészet, amiben minden, ami minket boldoggá (vagy olykor szomorúvá) tesz benne van.

Tőlem olvashatjátok majd legfőképp az anyás, babás, életmódváltással kapcsolatos történeteket. Emellett betekintést kaphattok Tomó, a férjem – az én stílusomnál sokkal viccesebben megfogalmazott – történeteibe, például abba, hogy egy apa és egy anya mennyire máshogy látja ugyanazokat a babával kapcsolatos szituációkat. Orsi, a húgom és egyben Beni keresztanyukája pedig olyan kreatív és finom ötleteket hoz majd, amivel végre ezentúl nem csak a mi életünk édesíti meg és végre nem csak mi ámuldozhatunk majd a tehetségén.

Többször elbizonytalanodtam a tervezgetés során, hogy belevágjunk-e az Én jobbanba. Lesz-e, akit ez érdekel? Lesz-e energiám és időm Beni mellett erre? Lesz-e bármilyen pozitív visszajelzés? De aztán a végére kristálytiszta lett a kép, mindenképp belevágunk és törekszünk arra, hogy (számunkra) értéket közvetítsünk. A barátaink, és a családtagjaink, sőt reméljük később Beni is mindenképp örömmel fogja olvasni írásaink, és ha csak ennyien, már akkor is megéri ezeket az emlékeinket megörökíteni. Köszönöm a barátaimnak és a családtagjaimnak, hogy megerősítettek abban, hogy vágjak bele. Külön köszi Kata, hogy mint tapasztalt és (nem csak) általam nagyrabecsült blogger bíztattál és segítettél megválaszolni a kérdéseim.

 Mindannyian azon leszünk, hogy ne csak mi, hanem Ti is örömmel olvassátok a bejegyzéseink, valamint, hogy büszkén mutathassuk majd meg később Beninek azt, hogy mire inspirált minket és milyen történeteit osztottuk meg veletek.

Rólunk – pár legjellemzőbb tulajdonságunk összegyűjtésével – az „About” fül alatt olvashattok bővebben, részletesebben pedig majd a hamarosan következő bejegyzésekben fogunk bemutatkozni.

Olvassatok, szeressetek minket. Mondjuk két szereplőt tuti mindenki imádni fog. Köszi Beni és Rumli, hogy vagytok nekünk.

Logo: Orsi
Photo credit: Noémi Jánossy Photography