Futótábor anyaszemmel
2017.sze.30.
Ahogy azt már korábban is írtam, idén februárban találtunk egymásra, az addig nemhogy nem kedvelt, inkább utált futással.. Olyan ez, mint amikor egy kisgyerek nem szereti mondjuk a tökfőzeléket piciként, de aztán felnőttkorára megkedveli. Vagy, amikor az egyetemi évek alatt el sem tudjuk képzelni, hogy vörösbort igyunk, aztán pár évvel később már epekedve várunk egy romantikus, borozgatós, filmezős estét. Na valahogy így vagyok én is a futással.
Fel kellett hozzá nőnöm vagy meg kellett tanulnom?
Esetleg mind a kettő?
A választ én is csak sejtem, de annyi biztos, hogy hiányzik, ha kimarad, és jólesik, ha megcsinálom.
Sosem álltam nagy táborozó hírében, de úgy látszik idővel tényleg változunk, mert amikor lehetőségem adódott, hogy részt vegyek a Generali a Biztonságért Alapítvány és a Runner’s World közösen szervezett Futótáborában, akkor habozás nélkül igent mondtam rá. A tábor öt napos volt, de mivel én még nem töltöttem külön az éjszakát Beni nélkül, ezért úgy gondoltam, hogy kezdetnek az a legjobb neki (vagyis tudjátok, nem is neki, mert ő remekül elvolt, hanem igazából az anyukáknak), ha csak egy éjszakára hagyom itthon, így én péntek reggeltől szombat estig csatlakoztam a futás szerelmeseihez. A tábor Egerszalókon került megrendezésre, ahol nemcsak a futóútvonalak, de a gyógyvizes fürdők is csalogatóak voltak.
Amikor megérkeztem a két edző, Szántó Nelli és Markocsán Sándor óriási lendülettel fogadott és egy állapotfelmérés keretében (ami a többi résztvevőnek első nap volt) meghatározták, hogy én melyik csoportban fogok futni. Nagyon pozitív dolognak tartom, hogy több csoport került kialakításra, mert így tényleg kezdők és haladók is részt tudtak venni a táborban. Egy kezdő sem érezte azt, hogy túlhajtják, viszont egy haladó sem gondolta úgy, hogy túl könnyűek neki az edzések.
Nellinek nem csak a futáshoz, hanem az úszáshoz és a kerékpározáshoz is óriás tehetsége volt, így nem csoda, hogy profiként űzte a triatlont. Az egyetem mellett úszásoktatással foglalkozott, mind felnőtteket, mind pedig gyerekeket oktatott. Talán épp ezért, ha van olyan ember, aki mindenkivel képes megtalálni a közös hangot és azt, hogy mivel tudja motiválni, na akkor az ő. Aki szeretné munka előtt letudni az edzését (és esetleg szépen befonatni a haját – mert ebben is őstehetség ;) -), akkor kattintson ide, hogy lássa Nelli hol tart ingyenes közösségi edzéseket.
Tudtátok, hogy Sanyosz 27 évesen abbahagyta a profi futókarrierjét, aztán több, mint 15 év után találtak egymásra újra ezzel a sporttal? Milyen szerencse, hisz így nem csak jó futó, hanem jó edző is lett belőle. Tudásával vetekszik humora, így ha egy szakszerű, de irtó jókedvű edzésen szeretnétek részt venni, akkor nézzetek el egyik ingyenes közösségi futására, katt ide az időpontokért.
A tábor napirendje úgy volt felépítve, hogy egy nap, két edzésen tudtunk részt venni.
A talpunk melyik részére érkezzünk?
Hogyan érjük el, hogy térdből indítsuk a mozgást?
Hogy tartsuk a felsőtestünk?
Hogy mozgassuk a karunk?
Például ezekre a kérdésekre kaptunk választ, nem csak szóban, hanem a saját magunk által végzett gyakorlatokon keresztül is. Nekem még sosem elemezték a futómozgásom, úgyhogy nagyon örültem, hogy nem csak általános, hanem tényleg személyre szabott tanácsokat is kaptunk.
A táborban ott volt Bolla Viki is, az 11ground bloggere, aki egy szuper vlogot készített élményeiről, amit ide kattintva tudtok megnézni.
Az edzések között pedig mienk volt a wellness, valamint érdekes előadásokat is meghallgathattunk. Volt szó táplálékkiegészítőkről, nyújtásról, a sport melletti étkezésről és a sérülések elkerüléséről is. Anyukaként elképesztően fura érzés volt, hogy nem kellett minden másodpercben a gyereket üldöznöm, etetnem, altatnom vagy tisztába tennem. Egyedül ettem, egyedül voltam WC-n (!!!), és három mondatnál többet tudtam úgy váltani másokkal, hogy nem kellett közbeiktatnom egy „Ne mássz fel!” vagy egy „Várj egy percet!” felkiáltást. Persze forródróton voltam és cukibbnál cukibb képeket kaptam Beni éppen aktuális rosszalkodásairól. :)
A táborban pedig nem csak a kilométereket lehetett gyűjteni és mellette kikapcsolódni, hanem szuperérdekes embereket megismerni és nagyon sokat tanulni. Ha kíváncsiak vagytok, hogy én miket tanultam a táborban, akkor ide kattintva elolvashatjátok.
Tavasszal újra lesz tábor, amin ott a helyed, ha
Én olyan motiváltan és feltöltve jöttem haza, hogy újult erővel vágtam bele az anyukás mindennapokba és még nagyobb mosollyal húzok alvásidőben nyúlcipőt.
Photo credit: Szaszafotó (Runner’s World)
Szántó Nellit itt tudjátok követni: @runellii
Markocsán Sándort pedig itt: @sanyosz
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.