Lifestyle

Family

Discover

Lifestyle

Contact

Contact

Út az ismeretlenbe - 1. rész


2017.jan.22.

cdf01d99cfdbf41f24592a5416f0601a.jpg

Miután megtudtuk, hogy bővül a család, egycsapásra megváltozott minden. A terveink, a fontossági sorrendünk, a mindennapjaink, a gondolataink. Minden körülötte forgott, pedig még meg sem született, csak azon pörögtünk, hogy mi lesz, milyen lesz, ha itt lesz velünk.

Nem pánikoltunk, de éreztük, hogy hamarabb leszünk hárman, mint gondolnánk. Főleg, hogy Bogi vizsgáinak köszönhetően az első 3 hónapot jóformán „átaludtuk”. Elkezdődtek és sűrűsödtek a különböző rendelői látogatások, és csak további 2 hét kellett hozzá, hogy kiderüljön nem rózsaszín ruhákkal lesz tele a ruhás fiók, mert az egy kisfiún elég hülyén nézne ki.

Mielőtt megtudtuk volna a nemét, kérdezgették tőlünk, hogy mit szeretnénk, kisfiút vagy kislányt? Bármire megesküszöm nekem teljesen mindegy volt. Bogi is ezen az állásponton volt, csak sokszor hozzátette, hogy nem bánná, ha kislány lenne, akivel lehetne királylányoskodni. Utólag már ő is azt mondja, hogy ezt a fantasztikus Kismakákót nem cserélné sem kislányra, sem más kisfiúra, és nagyon boldog, hogy fiúval kezdtük a gyerekgyártást, de azért meghagyta nekem, hogy kapjam össze magam, mert a másodiknak bizony rózsaszín ruhákat fog venni, szóval jobb, ha lány lesz.

 

 

 Amint megvolt a neme, a legfontosabb kérdés volt hátra, a neve. Nem állítom, hogy sétagalopp volt, mivel Bogival szögegyenesen az ellenkező irányból közelítettük meg a kérdést, és bármit javasoltunk a másik szinte azonnal vétózta. Így vérzett el már a rajtnál a Kelvin név, és nem lett kisfiamból Kelvin Klein. Teltek a napok és nem jutottunk egyességre, míg egy este magunk elé nem vettük a hivatalos férfi utónevek listáját és kigyűjtöttünk 20-20 nevet, amit átadtunk a másiknak, hogy abból 10 nevet vétózzon meg és húzzon ki, ami fix, hogy nem lesz elsőszülöttünk neve. A maradék 10-10 név először 5-5-re majd 3-3-ra csökkent, mire a 6 döntősből hosszú (legalább 6 perces) eszmecsere után megegyeztünk, hogy 2016-ban családunk egy Bendegúzzal fog bővülni.

 A kép készültekor még nem tudtuk, hogy Beni még 8 napot rá fog húzni, az előre megbeszélt dátumhoz képest

 

 

Most, hogy a legfontosabb megvolt, olyan kevésbé jelentős kérdés is felmerült, hogy mégis hova rakjuk a gyereket? Azon túl, hogy minden szoba kutyaszoba volt, helyet kellett biztosítani egy kiságynak (ami a gyakorlatban már egy ifjúsági ágy is, ami Beni korának megfelelően alakítható, tehát a kiságy megtévesztő, mert nem kicsi), egy pelenkázónak, egy Adamo-hintának, egy szoptatós fotelnek és (bár akkor még nem tudtuk) a holdbölcsőnek, amit a vagány és kreatív keresztszülők maguk készítettek és Orsi első posztjában már mesélt is róla. Ez nem fért volna be a hálószobánkba és igazából nem is szerettük volna, mert azt tudtuk, hogy nem akarjuk ahhoz szoktatni, hogy csak velünk tudjon aludni. Gyerekszoba kell! A családi kupaktanács eredménye az lett, hogy a szobák és territóriumok újra osztásával a hálószoba melletti ebédlő elköltözik, és helyét a Beni birodalom fogja átvenni, közvetlenül a hálószobánk mellett. Annyira közvetlenül, hogy gyakorlatilag ajtó sem választotta el a helyiségeket, szinte egy nagy szobát képeztek. Megoldásként kitaláltuk, hogy csináltatunk tolóajtót, de miután az ajtókészítő szakember kezünkbe nyomta az árajánlatát kiderült, ilyen formában nem lesz tolóajtónk. B tervként, Bálint (tudjátok, Orsi másik fele és Beni keresztapja) vezetésével mi magunk készítettük el, az ajánlat töredékéért. Beni szobájához tartozó 2 tolóajtó a mi kezünk munkája, melynek emlékét a karomon hordom egy égésnyom formájában. Kezdő ezermesterek figyelmét szeretném felhívni, hogy a fúró feje közvetlenül a használat után tűzforró, melyet én is tudtam, csak nem sejtettem.

Rumli már érzi, hogy valami nagy dolog van készülőben (és Márk füstölt sajttal bűvölte)

 

 

Mindeközben egy fondorlatos terven mesterkedtem a háttérben, melynek középpontjában Bogi keze volt. Abban a pillanatban mikor pár hónappal korábban elterveztük, hogy 2+1 fős (Rumli ugyebár teljesértékű családtag) családunkat minimum 3+1 fősre duzzasztjuk, én tudtam, hogy feleségül fogom venni Bogit. El is kezdtem a gyűrű beszerzését, pontosabban a beszerzésének a megtervezését. Bogi királylány énje korábban már utalt rá, hogy egy Tiffany gyűrűvel kérjem meg a kezét, de arra nem utalt, hogy ezt melyik bank kirablásával finanszírozzam, így bankbiztonsági megfigyelések helyett megpróbáltam feleleveníteni, hogy Bogi kinek a képeit is dugta folyton az orrom alá a „nézd, milyen jól néz ki” kommenttel. Fel kellett volna írjam „jóleszmégvalamikor” alapon, de szerencsére anélkül sem volt nehéz dolgom, hogy megtaláljam és felkeressem Bogi kedvenc magyar designer ékszerészét, Visy Dórit. Ő egy tündérbogyó ékszerguru, és szerencsémre vállalta a felkérést. Miután megegyeztünk a főbb kérdésekben, nagy nehezen megszereztem Bogi gyűrűsujjának méretét is.  Ezután Dórinál volt a labda, aki november 11-én át is adta nekem a remekművet. Aznap mikor Bogi sikeresen abszolválta az első szakvizsgáját, és amikor ő úgy tudta, hogy én németórán vagyok. Kicsit mérges is volt emiatt, hogy én munka után még németet tanulok, ahelyett hogy vele ünnepelném életének következő mérföldkövét. A mérge másnap elszállt, amikor megtudta, hogy hazudtam neki. (Megjegyezném, hogy hazudni nem szép dolog.) Nem akartam sem klisés lánykérést, sem nagy felhajtást, egyszerűt szerettem volna, de emlékezeteset. Tehát másnap, miután reggel Bogi elment a tervezett manikűrre, én  feladtam Rumlira a dísznyakörvét és szalaggal rákötöttem a gyűrűt. Mikor hazaért, Rumli szokás szerint az ajtóban várta és felugrott rá üdvözlésképpen. Először nem értette, hogy miért van a kutyán a buliba járós nyakörve és azt sem, hogy én közben miért térdelek előtte kis előszobánk túlvégén. Pár pillanattal később észrevette a csillogó ékszert a nyakörvön és összeállt neki a kép. Egy kis időre lefagyott, de rövid monológom után igent mondott nekem, felkerült az ujjára a frissen szerzett gyűrű és hirtelen menyasszonnyá avanzsált.


Photo credit: Somay Mark Photography

Bogi aláírás

Címkék: family

A bejegyzés trackback címe:

https://enjobban.blog.hu/api/trackback/id/tr6213450397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.