Apaként egy olyan szokással találtam szembe magam, ami minket érint, mégis leginkább az anyukák tudnak róla. Legalábbis mielőtt Bogi nem mondta nekem, hogy csináljak „matatófalat”, azt sem tudtam mi az. Hirtelen nem esett le, hogy mire való, vagy, hogy kinek is csináljam egyáltalán. Nagyon hamar felvilágosítottak! Kaptam jó néhány képi iránymutatást és egy határidőt. Legyen kész, mire Beni 1 éves lesz.

 Ekkor még erősen tél volt, szóval úgy voltam vele, mint Pató Pál úr. Már csak azért is, mert tél lévén a szombatjaimat lefoglalták az síoktatói óráim a Bigfootnál és mire hazaértem pont nem volt sem energiám, sem természetes fényem ahhoz, hogy nekiálljak. Meg ugye egy kisgyerek mellett sem úgy megy, hogy hazaérek, kitör a fiesta és azt csinálok, amit akarok. Hétközben dolgozom, napközben anyáé, este enyém a gyerek. Szombaton dolgozom, napközben anyáé, este enyém a gyerek. Vasárnap próbálok némileg regenerálódni, ott már nem csak anyáé a gyerek, inkább közös, de pihenés nem sok marad egyikünknek sem. Itt azért meg kell említenem, hogy a rokonság sokat vesz le rólunk, tehát nem ennyire drámai a helyet. Azt mondanom sem kell, hogy én kis naiv azt hittem, hogy hozzálátok, és pikkpakk kész vagyok.

Na, ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy április elején lett vége a síszezonnak, gondoltam még van bő egy hónapom, simán összehozom. Időközben munkahelyet váltottam, szóval hétközben gyakran volt túlóra, sokszor épphogy hazaértem fürdetésre. Semmi gond, ott vannak a hétvégék, nincsenek síórák helyette lehet matatófalat csinálni, fúrni, faragni, garázst pakolni. Vaaagy, lehet helyette babaúszásra menni, és családdal időt tölteni, gyermekem anyukáját tehermentesíteni.

Kb. 2 hét volt Beni szülinapjáig, de elszántságon meg pár lementett képen kívül sokat nem tudtam felmutatni a projektet tekintve. Egy szép esős délelőtt tehát, felszívtam magam, megálljt parancsoltam a halogatásnak és míg Beni aludt, Bogi őrködött, elmentem az Obiba, mert ugye ott minden van, ami a férfiak legjobb barátja lehet, ha barkácsolni kell. (A nőknek ott az IKEA.) Beléptem és lefagytam. Az első percekben céltalanul bolyongtam a zuhanykabinok és padlóburkolatok között, aztán elkezdett összeállni.

Ugye leginkább olyan tárgyakra volt szükség, amik felkeltik Beni érdeklődését és remélhető tőle némi néma szöszmötölés, matatás, nézegetés, piszkálás, hevesen csapkodás és 5 perc, amikor egyedül is elvan. Szóval ahány gyerek, annyi matatófal. Mindent megelőző fázis, hogy az apák legyenek tisztában mi foglalkoztatja a csöppséget, mi köti le.

Szóval állok az Obiban és kellett egy alap, amire mindent fel fogok applikálni, tehát vettem egy nagy fatáblát. Majd szépen lassan elkezdtek gyűlni a kosaramban a különböző funkciójú hétköznapi háztartási termékek, olyanok, amiről azt feltételeztem, hogy Benit lefoglalja majd, úgy, mint:

• két-állású kapcsoló
• billenőkapcsoló
• kilincs(ek)
• ajtóra rögzíthető láncos zár
• irodaszékláb görgő
• egyéb, valamilyen keréknek tűnő görgők
• fogantyú, ami inkább valami lehajtható kapaszkodó
• falban futó vezeték elosztódobozának kerek fedele (bár ez csupán találgatás, nem emlékszem a nevére, és csak merész tippjeim vannak, hogy mi lehet, ellenben mindössze 49 Ft volt)
• zsanér, amivel ajtót akartam rögzíteni a falra, de rájöttem, hogy nem tudom kivitelezni, anélkül, hogy ne legyen sérülésveszélyes
• elemes kapucsengő

Ezeken felül volt még ötletem, hogy teszek a falra egy régebbi falra rögzíthető vezetékes telefont, de a legutóbbi lomtalanításnál, elváltak útjaink. Beni imád a konnektorral játszani, de azt értelemszerűen eszemben sem volt tenni rá. Illetőleg ha pontos akarok lenni, akkor csak imádna játszani, mert azonnal rászólunk, ha arra vetemedik. Jelenleg ott tartunk, hogy a különböző konnektorvédő műanyagok miatt, sokszor Bogi baja is meggyűlik a használatukkal. Szerettem volna több fajátékot is rárögzíteni, de csak egy abakuszra futotta, nem találtam más használhatót a játékboltban, ahova az Obi után mentem be, azt remélvén, hogy találok még pár tárgyat, ami alkalmas arra, hogy a matatófalra kerüljön.

Első lépésként le kell csiszolni a falapot, amire szintén kell időt hagyni, a kívánt simaság elérése akár egy órán túl is több időt vehet igénybe. Ha időmilliomos és roppant törődő apuka vagy, a megcsiszolt felületet valamilyen lakkal le is lehet kezelni, állagmegóvás, esztétikum és a szálkamentes ujjak érdekében.

Ezek után mindenféle fúrás, ragasztás és rögzítés nélkül fel kell helyezni az eszközöket a fatáblára, hogy lássuk nagyjából mi, hol fog elhelyezkedni, és hogy lássuk a nagy képet, tudjunk variálni és alakítani az elrendezésen. Ha minden fent van, amit akartunk vagy be tudtunk szerezni és szemet gyönyörködtető az összkép, akkor mehet a tárgyak felrögzítése a simára csiszolt lapra. Ideális körülmények között a végeredmény tetszeni fog apának, anyának, de leginkább a bébinek, ezzel szolgáltatva nyugodt, csöndes perceket a család számára.