#szaranya
2017.már.11.
Mikor megtudtam, hogy babát várok, számos anyasággal kapcsolatos fórum büszke tagja lettem. Azóta olvasgatom anyák százainak bejegyzéseit és a posztok nagy része arról szól, hogy az anyuka azt érzi, ő egy „szaranya” és egy pár kedves szót, együttérzést vár.
Emellett a jelenség mellett már nem tudok szó nélkül elmenni, mert nap mint nap többször látom, hogy anyukák magukat szaranyának titulálják és nem értem, hogy miért. Egyrészt már maga a történet, amit leírnak sem utal szaranyaságra, másrészt néha kíváncsiságból rákattintok ezeknek az anyukáknak a profiljára és csak úgy árad a szeretet a családi képeikből..
Szóval idefigyeljetek anyukáim, higgyetek már kicsit jobban magatokban, az ösztöneitekben és több önbizalommal álljatok neki a mindennapokhoz. Eszméletlenül nehéz feladat anyának lenni és Ti minden nap helytálltok és erőtökön felül teljesítetek. Rosszabb napok pedig mindig vannak és lesznek az életben, de az nem egyenlő azzal, hogy valamit rosszul csináltok vagy azzal, hogy akkor lefokozzátok magatokat szaranyává. Sajnos a hírekből valóban hallunk olyan eseteket, ahol az anyuka szaranya, de az, ha például nem igény szerint szoptatsz vagy éppen fordítva, na az egyáltalán nem az a kategória.
Én például jó anyának tartom magam, mert a ma 10 hónapos kisfiam még életben van. Egyáltalán nem érzem, hogy szaranya lennék, pedig:
És ami a legdurvább: kértem epidurált, végülis Beni császárral született (ez egyesek szerint ugye nem is számít szülésnek), nem főzök, takarítok és mosok minden nap. Nem szoptatok igény szerint, nem alszom egy ágyban a gyerekkel (csak a fenti kivételesen kiborító éjszakákból pár órát), nem hurcibálom kendőben napi 24 órában. Sok barátnőm pedig azért szuperanya, mert érzéstelenítés nélkül képes volt szülni (nem értem, hogy lehet kibírni), mert minden nap terülj-terülj asztalkámat tud otthonra varázsolni (nem értem, hogy nem esik össze a fáradtságtól), mert van türelme napi 30-szor is szoptatni, ha a kisbababája azt igényli (nem értem, hogy lehet ennyire önzetlen), mert van energiája egész nap kendőben cipelni a picikéjét, ha a kisfőnök úgy kívánja (nem értem, hogy bírja a derékfájást).
A fenti listám ellenére fel sem merül bennem, hogy szaranya lennék, sőt vígan állítom, hogy szuper anya vagyok, mert van egy csodálatos kisfiam, aki iszonyatosan sokat mosolyog (és eszik), imádja, ha hülyéskedek, ha mesét olvasok, vagy ha énekelek neki, egészséges, kiegyensúlyozott és rajongásig szeret.
Mint ahogy Téged is a világon mindennél jobban szeret a Te kisbabád. Számára Te jelented a MINDENT, a legnagyobb biztonságot, az erőt, a boldogságot és a tökéletességet. Ő nem gondolja Rólad SOHA, hogy „szaranya” vagy, ő nem hasonlít Téged más anyukákhoz, nem cserélne el soha senki másra. Neki így vagy tökéletes, ahogy vagy, nem akarja, hogy más anyukákkal versenyezz, hogy más módon neveld, mert most épp az a divatos.. Ő azt szeretné, hogy higgy magadban, legyél kiegyensúlyozott és ne hasonlítgasd magad senki máshoz. Ahogy Te azt gondolod Róla, hogy ő a legszebb, a legokosabb és a legcsodálatosabb, na ő ugyanezt gondolja hatványozottan Rólad.
Szerinted például rád mosolygott volna ma, ha szaranyának tartana? Na látod!
Photo credit: Noémi Jánossy Photography
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.